Ma az elso faluig 17 km-t kellett menni. eleg huzos ennyi idon keresztul menni a "semmiben".
Sehol egy felho, sehol egy fa; mezok, ameddig a szem ellat. Del korul megalltunk, es egy pici fa arnyekaban huztuk meg magunkat egy arokban. Ott ebedeltunk, eleg kiadosan; virslit, majonezes halsalatat, majd szendvicset; desszertnek joghurtot. Hat lefogyni nem fogok. A jollakottsagtol eleg nehezen indultunk, lassan haladtunk; egyszercsak elszaguldott mellettunk ket hetven ev koruli no!! Ezt a szegyent...
A mai napon nem mentunk vegig egy teljes napra tervezett utat /kb 2-3 km-el elobb megalltunk/, mert sok volt mar a mosnivalo, es a delutant a ruhak szaritasanak szenteltuk. Itt ismet medences szallast fogtunk ki; itt tiszta volt a viz, csak rettento hideg. Talalkoztunk ket idosebb magyar novel; az egyik mondta, hogy itt uj a medence, mert ot eve mar egyszer vegigment, es akkor meg nem volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ica0918 2010.07.09. 09:07:48
zita81 2010.07.10. 13:54:20
Ritával sokat emlegetünk,hogy neked most mennyire más "gondjaid"vannak,mint nekünk akik itthon éljük a kis megszokott életünket,furcsa belegondolni-kinek nehezebb.mennyi képed van már??
eddig még nem érezted azt illetve nem gondoltál rá egyszer se,hogy vonatra ill buszra szállj??mi a legnehezebb(a gyalogláson kívül)nincs honvágyad??
itthon minden ok,majd úgyis beszélünk.sokat gondolok rád.
ui:a cirmi fúj mindenkire,de amúgy imádja a csavargást:)
patikaági 2010.07.10. 22:54:53