Az ejszaka negyagyas szobaban telt. Szobatarsaink ismeros mexikoiak voltak. Ok reggel szep csendben tavoztak (persze nem az elok sorabol), igy ki tudtuk aludni magunkat.
A magaslati levego miatt nagy volt reggel a para, es csak lassan szallt fol, igy minden nagyon nyirkos volt, a latotavolsag is kicsi, bar a mi sebessegunknel ez nem veszelyes. Ezen a napon a megszokott gyaloglas volt. Erdok, mezok, falvak... es akkor... Elertuk azt a tablat, ami jelezte: meg kereken 100 km!!! Nagy orom volt; le is akartuk fotozni, de olyan rondan ossze volt firkalva, hogy inkabb kihagytuk. Itt mar 500 meterenkent jelzik a hatralalevo tavolsagot.
Ahhoz, hogy valaki megkapja a celban az igazolast, legalabb szaz kilometert kell gyalogolnia, vagy 200 km-t kerekparoznia; a lovasoknak is 200 km a minimum. Lovas nincs sok, de ma pont talalkoztunk kettovel.
Estere nyolcagyas szobat kaptunk, egy ismerossel, a japan fotossal. Nem tudom emlitettem-e mar ot; egyszer megallitott, es lefotozott minket; azota tobbszor talalkoztunk vele. Lefekves elott meg lementunk a kozeli folyohoz, de furodni nem volt idonk: villanyoltas...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.