Reggel szivem szerint lelottem volna a ket idiota ir fickot. Ezek meg eletukben nem lattak kilincset???? Ha husszor nem csaptak be az ajtot, egyszer se. Edesanya szerint barmok. :)) Ezek utan viszonylag /magunkhoz kepest NAGYON/ hamar felkeltunk, s elindultunk. Utkozben megin osszefutottunk a ket idosebb magyar novel. Itt talaltunk egy jelzest; ujabb megyebe mentunk at; ez az utolso. Innen 500 meterenkent jelzik, hogy meg mennyi van hatra. Az elso es az utolso megye volt a legszegenyebb, es a legszebb. Pici tehenszaros falvak; budosek, de megis fantasztikus hangulatuak. Talan a valtozatos hegyes-volgyes taj miatt is. Felerve O Cebreiroba, egy ferfi fogadott minket /mindenkit/ es megfujta a kurtjet. Elore kiirta, hogy nem ker eurot, csak egy mosolyt. A noknek mezei viragokbol pici csokrot kotott, majd egy picike papiron egy ima felet adott. Termeszetesen nekunk magyar nyelven. Triacastellaban nehezen talaltunk szallast. A normal zarandokhelyek mind megtelltek, igy csak egy ketagyas szoba maradt nekunk. Ez nagyon szuper lett volna, ha nem kernek erte horribilis arat, de nem akartunk szabad eg alatt aludni. A szobahoz sajat furdoszoba volt, torolkozovel, pici szappannal, tusfurdovel, rendes agynemuvel, sat tv-vel.
A faluban osszefutottunk Leaval, akivel egyutt indultunk Budapestrol. O masik szallason volt, normalis aron kapott agyat, mivel joval korabban erkezett, mint mi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.